A cicák esetében a legtöbben úgy gondolkodnak, hogy: ”Kár abban az állatba, minek neki bármi extra?!” Magam részéről úgy gondolom, hogy a cicáknak ugyan úgy jár az egyéni állatfelszerelés, mint a kiskutyáknak. És nem csak a fekhelyre meg a kaparófára gondolok, hanem a játékokra és az alomra is.
A mi cicánk, Péntek nagyon is szobatiszta volt már az első pillanattól, így jóformán nem is kellett őt az alomba szoktatni, tudta, hogy oda kell mennie. Bár az alomról nyilván gondoskodtunk, hiszen egy lakásban kötelező is, de például a kaparófa esetében nem voltunk ennyire előrelátóak, pedig egy cicának nem csak kedvtelésből kell egy ilyen tárgy, egy jóformán szükséglet számára. A mi Péntekünk például ennek hiányából fakadóan szokott rá a fotelra, és a kanapékra, majd a szúnyoghálóra. Később persze amikor beszereztük neki a kaparófát, már azt is használta, de már nem lehetett őt véglegesen leszoktatni a korábbiakról.
Amikor egy cica kinti cica lesz, muszáj nyakörvet venni neki: ennek viselésére jó már kicsi korától rászoktatni – mivel nagyként már nem hajlandó ennek viselésére. Péntek például addig szenvedett, míg leszedte magától a nyakörvet.